Én azt hiszem, hogy ezermesterek nincsenek. Mindenhez érteni annyit jelent semmihez sem érteni. Ha az ember eredményt akar elérni, egész tehetségét egy vonalba kell terelnie, állítania. Ez az egy vonal pedig az életcél megvalósítása felé vezessen.

Mintha ósdi lenne ma életcélról beszélni. A világ tele van céltalan, ahogy-lehet emberekkel. Jelszavuk: „Majd lesz valahogy!”  Ha van valami életcéljuk, hát az a megélhetés. Ide – oda vetődnek és végül elkallódnak.

Az ok nem az, hogy tehetségtelenek voltak, hanem az, az, hogy tehetségüket nem állították munkába. Nem volt életcéljuk. Az életcél az ember életének tartalma, ez tesz kiegyensúlyozottá bennünket. Apránkénti megvalósítása ezer boldogságot szül. Én, a mai ember boldogtalanságát céltalanságában látom.

Most tehát, mikor már nem tehetségünkön, hanem tehetségünkkel kell dolgoznunk, tűzzünk ki életcélt.

Általános életcél a munka legyen, mégpedig olyan munka, ami testi-lelki – lelki adottságainknak megfelel. Ma látunk embereket, akik kerülik a munkát. Ennek az oka rendszerint az, hogy nem jól választották meg életcéljukat és a munka, amit végezniük kell, nyűg a számukra. A ma sok embere akkor kezd élni, mikor letette a vakoló kanalat vagy mikor leitatta a főkönyvet. Az emberek csak este kezdenek élni. Ezek a megélhetést választották életcélul.

A ma fiataljának úgy kell irányítania életet, hogy munkája és lelke egy legyen, ember és műve egybeforrjon. Szeresse a munkáját, és abban élje ki egyéniségét.